Nem vagyok csillogó arany,
Sötét vagyok magam.
De végtelen erő zúg rajtam át,
és fénnyel töltöm meg az éjszakát!
Boldogan tovább vezetem.
Elrejtett életem
feszül a falban láthatatlanul,
és este a szobában lámpa gyúl.
Igy élek belül a falon,
és ujjong a dalom:
Ó, gyönyörűbbet nem kívánhatok,
mint rejtett vezeték-szolgálatot!
Ha ilyen gyenge drótdarab
elrejtve ottmarad,
s be nem szereli dolgos, fürge kéz,
ki se siratja meg ha kárbavész.
De ha fényeket gyújthat éjjelen,
bár maga fénytelen,
világosságot, ragyogást vezet:
arasznyi léte célhoz érkezett.
(Túrmezei Erzsébet)



















Loading Poll...